Beültetés előtti nap

Amikor már körvonalazódni látszott, hogy közeleg a lombik ideje, mindent előre elterveztem. Beszereztem sok érdekes könyvet (Vadhattyúk, Tetovált lány, Anna Frank naplója stb.), férjjel letöltettem az összes filmet és sorozatot amit a vizsgák miatt nem tudtam megnézni (True detective, Hannibal, Still Alice, Clouds of Sils Maria, Wild stb.), és fejben elképzeltem harmóniával-dúsított napjaimat. Természetesen a kitűzött célok egy része sose valósul meg, de most úgy voltam vele, hogy a lelki nyugalmam érdekében mindent megteszek. Mindenki azt tanácsolja (teljesen jól), hogy ne aggódjak, hogy mindig csak a következő lépésre koncentráljak (talán ez a legnagyobb igazság amit be is kell tartanom :)), próbáljak meg pozitív lenni.
Ennek fényében kb. így képzeltem el magam (és még mindig ilyen próbálok lenni):(kép forrása:https://www.szatmar.ro/A_nyugalom_megorzese/hirek/62889)

Természetesen ez a "zen" állapot a valóságban valahogy így fest (persze, csak amikor senki nem látja és nem hallja):(kép forrása:https://www.demotivalo.net/view/72923/csak-semmi-nyugalom)

Ma reggel ismét felhívtam a Kaálit, hogy megérdeklődjem a holnapi beültetés pontosabb időpontját. Azt kérték, hogy dél és 1/2 1 között érjünk be. Nem tudom, hogy mennyi időt fog igénybevenni a beültetés, de ha ezen múlik a sikere, akkor engem 8-9 hónapig is benntarthatnak fekve :P.
A mai nap különleges volt. Délelőtt elmentünk moziba Nagymamámmal és Édesanyámmal, amolyan Mama-Anya-Lánya csajos napra :) A legédesebb nagymamám volt, aki 80 éves, és nem egy pláza-cica. Ma a mozit az Allee-ban ejtettük meg, így mama pár év után először újra Újbudán tette tiszteletét. Ha láttátok volna azt a gyermeki rácsodálkozást a világra, amikor meglátta, hogy mennyire szépen felújították a környéket, illetve rádöbbent, hogy az Allee az egy hatalmas, világos, tágas és csilivili pláza....szerintem Ti is megkönnyeztétek volna a nevetéstől a mondatait. Csak kóvájgott, tekergette a nyakát, minden kirakatot megnézett, megbotránkozott az árakon (durva, hogy már forint és nem fillér), de a legviccesebb az egészben a mozi mosdójában történt. Még nekem is futurisztikus volt a fehér-piros-krómos-tejüveges berendezés a neonfényben, nemhogy Neki :D Igazából sejtettem, hogy a napom fénypontja az lesz, amikor majd kezet szeretne mosni, de nem fog összejönni, ugyanis a szappanadagoló és a vízcsap is érzékelős :D:D:D, az air-blade kézszárítóról nem is beszélve :D:D:D Úgy gondolom, hogy ezzel mindent elmondtam. ;)

Nem csak lombikról szeretnék írni Nektek, ha nem bánjátok, hanem minden másról, amiről amúgy is szoktam Nektek csacsogni szóban, vagy még ritkábban írásban. A mai film ami terítéken volt: Saul fia.
Miután beültünk a terembe, megindultak az ajánlók. A legelső előzetes Amy Winehouse életéről készült film volt. Nem ismertem mélyrehatóan a munkásságát, kifejezetten idegesített az idióta külseje, de csodáltam a hangját és végtelenül sajnáltam ami Vele történt. Nos, az előzetes végére már potyogtak a könnyeim, anyutól zsepit kértem, aki elég kérdően nézett rám...ANYA, HORMONOK!!!!Jah, úgy már érthető :). Ezek után megint valami megrázó, öregségről, elmúlásról szóló filmecske rövidfilmjét tolták be, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdtem szépen-lassan eret vágni magamon, és takonyáztatta zsepimet gyűrögetni. Ekkor tudatosult bennem, hogy a beültetés előtt egy nappal én valójában egy holocaustról szóló, emberi szíveket tépázó filmre jöttem el, amikor nekem most alsó hangon MY LITTLE PONY-t kellene néznem és énekelnem a kanapén, szorongatva a kakaómat.
Nem volt mit tenni, ezért megparancsoltam a könnycsatornámnak, az elmémnek és a lelkemnek, hogy ma aztán teljesen függetleníteniük kell magukat a szívemtől. Ma kritikusként ülök be, unott hangulatban, nem törődöm hozzáállással, és akkor talán túlélem ezt a filmet is lelkileg (tegyük hozzá, pont annyira volt hatásvadásza film -azaz semennyire-, hogy nekem egy könnyem nem pottyant el). Nem szeretnék a filmről írni, mert még más talán megnézi, de újat tudott mutatni ebben a százezerszer feldolgozott témában. Nem volt hatásvadász!!!! -jah, mert nem Hollywoodban készült, a főszereplő az ürességet úgy kiültette az arcára, hogy szinte elhittem, hogy épp most forog a film, én meg élő közvetítést nézek....úgyhogy tényleg megcsinálták! Egyedüli szépséghiba az volt, hogy a félig süket nagymamám a véleményeit kb. abban a hangerőben adta tudtunkra, amiben általában kommunikál -és hozzá kell tenni, hogy nem éppen a film hangulatához illőt :D-, továbbá pont akkor akart nekem kedveskedni egy doboz After Eight csokival -anyukám egyik kedvence, de én már anyuval vagyok ilyen téren a szemében egyenlő :D-, és mondta, hogy adjak neki is belőle. Hát persze. Épp sorra ölik az embereket, én meg a csokisdoboz celofánját kellett, hogy leoperáljam éjjeli fényben...égett az arcom rendesen :D De annyira aranyos volt, hogy hozott nekem csokit, hogy nem volt szívem visszautasítani -amúgy én nem vagyok oda azért a csokiért, de ez már mellékes-.

Mozi után mamát feltetük a buszra, hogy hazamenjen a kiskutyáért -mert nálunk a kiskutya csutakra el van kapatva, úgy van kezelve mint egy hímestojás, és már kb. 3 órája egyedül volt otthon a kanapén, és mamám szerint unatkozott, vagy zokogott bánatában, esetleg épp éhenhalni készült a kis töltött-krinolin.
Anyuval pedig elmentünk csavarogni a városba. Beültünk egy zseniális kis helyre (Il Panificio Basilico), ami alapjáraton egy pékség, de amint a képen is láthatjátok, ezt az egyszerűséget túllépi :).

Mindeközben természetesen megbeszéltünk mindent a holnapi nappal kapcsolatban, sőt, a következő időszakot is átrágtuk. Olyan igazi anya-lánya csajos nap volt, anyukám pedig ragyogott!!! :) <3
Reméljük, hogy a következő ilyen napon már én is édesanyaként fogok sétálni az utcán :)

Ha van energiátok és elolvassátok ezt a bejegyzést, a következő két hétben szugeráljátok a piciket a hasamban, hogy maradjanak benn 8-9 hónapig, és fejlődjenek egészségesen :)