Jöttünk, láttunk...így jártunk

Amikor elkezdtem megírni az első bejegyzésemet, tudtam, hogy sokan butaságnak és felelőtlenségnek fogják tartani, hogy kiteregetem a gondolataimat és a magánéletemet egy blogon, főleg úgy, hogy EBBEN (lombik) a témában még NINCS ITT AZ IDEJE. Nos, ez nekem is megfordult a fejemben, de úgy voltam vele, hogy ez így nekem sokkal többet fog segíteni mint ártani. Egy kedves barátnőm azt mondta, hogy most először kértem segítséget több embertől, mert most tényleg kellettek a lelkemnek a pozitív energiák :). Akik már voltak hasonló helyzetben, megértik, hogy az ember lánya ilyenkor kapaszkodik minden fűszálba. Lehet ítélkezni blabla, de azt a bizonyos cipőt amiben járok senki nem venné fel helyettem, és én se másét.

Jó régóta nem írtam. Ez annak volt köszönhető, hogy lelkileg "off" voltam és csak a nyavajgásomat írhattam volna le, amire kedvesen sok-sok bíztató és megnyugató üzenetet írtatok volna biztos :). Nem hittem, hogy a lombik program legnehezebb része a várakozás lesz. Én még ilyen égető idegességet és lelki nyugatalanságot sose éreztem, nem hittem, hogy létezik ilyen elemi, mindent felemésztő állapot. Amikor az ember FOLYAMATOS, NON-STOP kételyben él, annál már bármi jobb. Közhely, de a bizonytalanság tényleg egy gyilkos állapot, hiszen ott ficeg az ember fejében A REMÉNY szó. Ez a kis szarság (mármint a remény) mozgatja az egész életünket. Nem elképesztő? Se megfogni nem tudod, nem látod, nem eheted vagy ihatod meg, nem tudod szeretni, de mégis hormonok millióit tudja elnyomni vagy aktiválni. Én mindig mentem előre a magam feje után, mondhatott bárki-bármit, de ha a legapróbb reményt láttam valaminek a sikerére, akkor belekezdtem a dologba. Majd vagy sikerült, vagy az alább leírtak történtek:

(kép forrása:https://www.keepcalm-o-matic.co.uk/p/elesni-koron%C3%A1t-igaz%C3%ADtani-tov%C3%A1bbmenni-1/)

Az utóbbi napokban elvesztettem a hitemet és a bizalmamat, de reménykedtem. ET+8. napon (csütörtök) csináltam (én hülye) egy tesztet, amit amennyiben a bolygók megfelelő állásakor néztem és még a megfelelő napsugárzás is nekem kedvezett, akkor látni véltem egy halvány második csíkot. Hozzá kell tenni, hogy minden bizonnyal én vagyok az egyetlen idióta a földön, aki HOMLOKEGYENEST AZ ELLENKEZŐJÉT CSINÁLJA MINDENNEK. Ez azt jelenti, hogy egyszer se voltam "hajlandó" reggeli vizeletet gyűjteni a teszthez, nekem mindig délutánra jött elő a para és azonnal ellőttem a tesztet. Nos, ET+8. napon összezuhanás, mert bár annyira halvány volt a második csík, hogy azt még csak az "anyai" szem látja, már éreztem, hogy minden általános terhességi tünet ami ilyenkor lehet, nekem vagy elmúlóban van vagy soha nem is volt. Természetesen elolvastam minden kapcsolódó netes okosságot, és nyugtattam magam, hogy MÁSNAK SINCS SEMMILYEN TÜNETE, DE ET+14. napon nagyon magas lett a Hcg a vérben. ET+9. napon délelőtt 11:50-kor ellőttem még egy tesztet a Westendben (annyira romantikus), mert épp a Hugimat vártuk anyuval haza a táborból és elmentünk megvenni az ajándékát (hozzá kell tenni, hogy már megint kitűnő lett a kis szaros :), így külön megérdemelte, hogy most már megkapja azokat az ajándékokat, amiket szeretett volna -karóra, egy saját telefon-). Nos, ez a teszt már csak a bolygók állásától függöt, hogy pozitívnak lehessen nevezni...de az anyai szem ilyenkor javul pár dioptriát...:)
Ettől függetlenül ramatyul voltam, mert ez nekem nem volt elég és éreztem, hogy nincs rendben a halványsága. Másnap délután viszont két sokkal erősebb tesztet produkáltam, ami már BÁRKI SZÁMÁRA leolvashatóan pozitív volt :). Évek óta erre az élményre vágytam....de semmi nem mozdult meg bennem. Igyekeztem úgy csinálni mint aki örül, meg van remény (talán halványan tényleg volt), de ha van "anyai" szem, akkor van női megérzés is....és tudtam, hogy ez most csak arra volt jó, hogy felcsigázza a lelkem, de tudtam, hogy lezuhanok ebből a magasságból. Másnap a következő teszt már halványabb volt, ma meg már alig látható...magyarul elkezdett kiürülni a Hcg. Ez az egész azt jelenti, hogy elindult a terhességem (kémiai terhesség), de megállt és nem fejlődött tovább. Ma reggel elmentem vérvételre, de tudtam, hogy semmi értelme nincs...meg is jött az eredmény, 13,6-os a Hcg szint, ami nem nulla, de nem is megmaradt terhesség, hanem egy elhalóban lévő eredménye. Tekintettel a remény szóra, pénteken még elmegyek egy ismétlésre, de HIGGYÉTEK EL, ÉRZEM, HOGY EZ MÁR CSAK A PROTOKOLL MIATT VAN 99%-BAN, A MARADÉK 1% A VALÓS REMÉNYEM.

Nincs gond, ne sajnáljatok!!! AKIVEL A MUNKÁM SORÁN TALÁLKOZNI FOGOK, ATTÓL AZT KÉREM, HOGY NE IS BESZÉLJÜNK ERRŐL A DOLOGRÓL :). Bemegyek dolgozni -valószínűleg csak jövő héten, hogy még azért megemésszem a történteket-, és folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Itt már úgy is mindent lerítam. Mással is megtörtént már nem is egyszer, így nem vagyok egy nagy hős, hogy ezt most "túlélem" :), de ezt most kicsit tényleg "túlélni" kell. Volt pár gyönyörű pillanatom ameddig éreztem, hogy ott vannak a picik a pocakomban, édesanya voltam pár napig, de most Jenőke és Jolánka nem találta komfortosnak az "albérletet". Majd talán legközelebb nem lesznek ilyen kis válogatósak, és ha legközelebb beköltöznek 9 hónapra, akkor ezért a kis intermezzoért (azaz a "szerződéstől való elállásért" :D)  SZÜLETÉSÜK UTÁN IS ÍGY FOGOM ŐKET HÍVNI :). Most ezt érzem irántuk:(kép forrása:https://www.google.hu/imgres?imgurl=http%3A%2F%2Fwww.kephost.com%2Fimages4%2F2014%2F3%2F29%2Fa1_2014_3_29_afy66xewe5.jpg&imgrefurl=http%3A%2F%2Ftakemyhand.gportal.hu%2Fgindex.php%3Fpg%3D36159138%26postid%3D1135994&docid=SE2qhPN1aud6WM&tbnid=shEr5vwoxiui9M%3A&w=557&h=526&ei=mHWjVduNNoWasgGfp77AAg&ved=0CAYQxiAwBA&iact=c)

Ami nagyon nem elhanyagolható jelenleg, az a Testvérem....tudom, hogy olvassa a blogot, de akkor is leírom. Nála fantasztikusabb embert nem ismeretk. Ebben a 12 éves kislányban akkor bölcsesség és szeretet van, hogy elképzelni nem tudtam eddig. Amikor megtudta egy órával ezelőtt, hogy mi történt, olyan levelet írt Nekem, amitől percekig csak artikulálatlanul zokogni tudtam. Nem lenne szép tőlem, ha bemásolnám, így csak ennyit írok, hogy mindenkinek egy ilyen kicsi angyalt kívánok! :)
Köszönöm a sok-sok biztatást és kedvességet amit kaptam Tőletek ebben az elmúlt egy hónapban, iszonyat nagy segítség volt :).
Tényleg azt szeretném kérni, hogy ugorjuk át a szomorú részeket a következő egy hétben, nem a világ omlott össze (nem is tudom kezelni amikor mások szomorúak miattam vagy értem), nem a remény halt meg ;).