Nem igazán hittem abban, hogy van az a cél, amiért én megközelítőleg 180 fokos fordulatot tudok venni, de az elmúlt két hétben rájöttem, hogy igenis képes vagyok rá (Jenőke és Jolánka).
Immáron több mint két hete élek paleo kajákon, és hétfőn lesz egy hete, hogy vega is vagyok ezek mellett. Teljesen.
Azt hittem, hogy fájni fog a húsmentes élet, de rájöttem, ennél már volt rosszabb is...mondjuk a Candida diéta anno. Na az, az nyomorult egy helyzet volt.
(kép forrása:https://www.life.hu/csalad/20140213-vegetarianus-lett-a-gyerekem-mit-lehet-tudni-errol-a-jelensegrol-mennyire-egeszsegtelen-ez-egy.html)
(kép forrása:https://tollampapirom.wordpress.com/2015/05/12/a-hollandok-tenyleg-szivnak/comment-page-1/)
Drága barátnőm (aki férj lánykája is egyben), nagyon hosszú és aggódó levelében fejtette ki, hogy mit gondol a diétámról <3. Megosztotta recept ötleteit is. Bevallom, nagyon jó érzés, hogy ennyien foglalkoznak velem és segítenek nekem! Sok okosat írt a levelében, és azt hiszem, hogy pár tanácsát meg is fogadom!
Szóval készült egy kis sztrapacska, férj kapott rá juhtúrót és pirított szalonnát lilahagymával, én pedig rizstejszínes (teljesen semelges és ízesíthető ízű, méregdrága kincsem), hagymás, fokhagymás, borsos gombaszószt csináltam magamnak. Természetesen egy kanálnyi sztrapacskát hagyományos módon én is megkóstoltam :), de ettől még nem érzem úgy, hogy felborítottam volna bármilyen egyensúlyt, az endom tuti, hogy nem gyarapodott tőle :P
CSináltam egy kis padlizsán krémet és ajvárt (életemben először, de el is rontottam, mert több lett benne a hagyma mint terveztem), illetve sütöttem banántortánt ( ez lett az eddigi legjobb sütim). Csináltam zelleres paradicsom levest, bár ez nem lesz a kedvencem, a sok-sok zeller jó rost forrás volt (tészta helyett volt benne egy fej zeller apró kockákban). Hogy kicsit még tetézzem a dolgot...ma sütöttem pizzát!! :) a csalás annyi volt, hogy tettem rá szalonnát és kolbászt a zöldségekkel együtt, de az én részemről le is szedtem őket, csak az ízük maradt ott, és így mennyei volt a feltét (a tészta nem a kedvencem, de teljesen ehető).
Mint látjátok, nem éhezem egy percet sem :D és a hús is csak bosszantásként jár a fejemben. Amikor a pizzához karikáztam, konkrétan felfordult tőle a gyomrom...nem igazán csúszott volna le egy falat sem. Viszont írtam az Aviva oktatónak, hogy töpörtyűt lehet-e enni normális mennyiségben (barátnőm ajánlotta, hiszen sertés zsírt ehetek)... még várom a választ! :)
Amitől talán a legjobban féltem... az a munkahelyem volt. Rettegtem attól, hogy visszatérek a normál kerékvágásba, a semmilyen munkám mellé, az új és seggfej főnököm közelébe...alig bírtam elaludni a félelemtől, hogy mi vár rám benn.
Azóta eltelt két hét és kijelenthetem, hogy az új főnököm 100%-ban normálisan áll a dolgokhoz, szemtől-szembe még kedves is. Szakmailag csak annyira szól bele a dolgokba, amennyire szükséges, és képes elismerni ha valamit jól csinálok. Hozzá kell tennem, hogy nem, nem vagyok naiv. Tudom, hogy ki a főnököm, ismerem az előéletét, tisztában vagyok azzal, hogy mennyire kétszínű és aljas tud lenni....talán még a hátam mögött ki is beszél stb...de tényleg igaz, hogy én nem barátkozni járok be minden reggel. Az eddigi főnök is ilyen volt negatív tulajdonságokban (bár sokszor elbizonytalanított, mert néha skizo volt és tök kedves, emberi megnyilvánulásai és cselekedetei is voltak!!!), de a pozitívak szakmailag elmaradtak, ugyanis úgy viselkedett mint egy fogyatékos, aki még amnéziásat is játszik állandóan.
Üdítő élmény az új főnökben, hogy nem akarja velem elhitetni, hogy mindent ért a munkámban, de látom, hogy figyel, meghallgat és érdemben reagál (amennyira az ideje engedi).
Most még melóm is van!!! Ez azt jelenti, hogy minden nap annyi munka esik be, hogy már egyszer túlóráznom is kellett :D (igen, ez másoknak alap, de nekünk ha nincs munka akkor tényleg nincs), és ezt most élvezem. Élvezem, hogy a munkaidőben a munkára figyelek és nem a sulira vagy a babákra, mert ennek előtte 3/3 témában voltam teljesen hasznavehetetlen. Most legalább a munka megy, a lombikon dolgozom, a suli meg...szóval most mindennek meg van a helye az életemben, és ez a kiegyensúlyozottság érzés tetszik.
Tudom,hogy új főnököm miatt még fogok itt bőven káromkodni és utálkozni, de már két hetet kibírtam :)
—————