Első hét-életmódváltás

Valószínűleg észrevettétek, hogy nem írtam már több mint egy hete. Ennek oka van. Sok dolog történt, illetve szerény véleményem szerint senkit nem érdekel a napi update, hogy éppen mit ettem :D, így arra gondoltam, hogy kb. hetente fogom a nagyérdeműt szórakoztatni a bejegyzéseimmel.
Előre szólok, hogy innentől kezdve nem feltételenül rettentő érdekes sztorik következnek, hanem minden vegyesen. Felfedezős korszakomban vagyok, így az újdonságokról is igyekszem írni. Abban biztos vagyok, hogy sok olyan információt is igyekszem Veletek megosztani, ami esetleg Nektek és családotoknak/barátaitoknak is hasznos lehet az "új életmódom" miatt.

Nehéz egy hét van a hátam mögött, bár volt már nehezebb is. Sok dolog kavargott bennem (főleg érzelmi szinten, de néha az újfajta  kaják is :D).
Tegnap fogalmazódott meg bennem, hogy talán saját magam előtt is ki kellene már mondanom dolgokat: endometriózisom van, ami betegség. Ergo beteg vagyok.
No para, nem áll szándékomban ezt a dolgot felnagyítani vagy belemélyedni, egyszerűen csak kimondtam azt, amit eddig úgy kezeltem mint egy semmiséget (ha nem veszem észre akkor nincs is alapon). Filóztam azon is, hogy én ezt a betegséget miért kaptam. Nem tértem meg, nem lettem szekta-tag vagy hitgyülis, de abban hiszek, hogy a szervezetem a külvilági behatásokon túl, reagála belső, pszichés gondjaimra is. Férjjel nagyon sokat beszéltünk már erről az évek alatt, és abban maradtunk, hogy FEJBEN DŐL EL a betegségek lefolyásának egy nagy része (sőt a megjelenésük is).

2012 januárjában érkezett az első nagy és iszonyatosan fájdalmas tünetem, a derékfájás (hazudok, mert 2009-ben az államvizsgám előtti éjjel volt az első rohamom menstruációval együtt, így mentem másnap a bizottság elé, csak akkor még nem tudtam, hogy mi ez...tegnap post-hero-nak nyilvánítottam magam :D), ami miatt kórházba kerültem (mentem én magamtól mint fénysebesség). 2012 februárjában jött napra pontosan az újabb roham, ami után megműtöttek.
Műtét után visszementem dolgozni, és ott az egyik főosztályon volt egy lány, aki rögtön a figyelmembe ajánlotta az AVIVA tornát. Elmesélt sok sikertörténetet (amin én is ámultam és el is hittem), de úgy voltam vele, hogy jó.....majd egyszer, ha nagyon muszáj (én meg a torna...persze). Nos, ezek után behozott nekem egy vastag fénymásolatot, azaz az AVIVA könyvet (amolyan szocis borító, engem nem nyert meg mert előítéletes hülyegyerek voltam), hogy nézzem meg, és alkalmazzam, sokat fog segíteni! Belelapoztam a könyvbe, majd elborult az agyam, hogy nekem nincs időm ilyen körülményes dolgokra....ezzel hazahoztam és pár hónap múlva a kukába dobtam (ma már ég miatta az arcom).
Az elmúlt évek során több kedves barátom, ismerősöm ajánlotta nekem az AVIVA módszert, legutóbb ezév februárjában egy "katicában" :). Én pedig elsiklottam a dolog felett.

Van egy rövid történet, biztos többen ismeritek (nem pont így van, de a lényeg átjön): 

"Egy ember fuldoklik, kéri Istent segítsen rajta ,imádkozik, az Úr válaszol:
-Segítek fiam- mondja
Kis idő múlva az ember felé megy egy csónak. A benne ülő ember mondja,hogy segítek rajtad, gyere ülj a csónakomba, de a mi hősünk nem ül a csónakba. Azt mondta a csónakos embernek , menj csak, nekem megígérte Isten,hogy segít.
Kis idő múlva arra megy egy utasszállító hajó, de arra sem ül fel a fuldokló ember. A válasz szintén az,hogy rajta segít Isten.
Arra megy egy cirkáló,de arra sem ül fel, az is elmegy otthagyja.
az emberünk pedig megfulladt."

Gondolom rájöttetek, hogy elég erősen hajazom a fent említett ostoba ember "Darwin-díjára"...csak én az AVIVA tornával kapcsolatban. Részletek később.

Mindig keresem a miérteket. Mi-miért történt, miért találkoztam emberekkel, miért váltottam munkahelyet stb. Arra már rájöttem, hogy a válaszok sokszor hosszú évek múlva érkeznek, szóval a türelem szót és módszert beültettem a szótáramba pár évvel ezelőtt (pfú, de nehéz egy dolog az).
Úgy emlékszem, hogy múlt hét csütörtökön (július 16-án) ugrottam fejest az új életmódomba, "kezelve" ezzel az endometriózist. Úgy teltek el a napok, hogy esténként minden létező weboldalt, blogot, fórumot stb. végignyálaztam, hátha találok ÚJ információt a meglévő tudásom mellé. Kíváncsi voltam arra, hogy a táplálkozás valóban segíthet-e, milyen egyéb alternatív kezelések (krémek, cseppek, unikornisvér vagy troll-takony) segíthetnek...Próbáltam erőt meríteni ahhoz, hogy végigvigyem az elképzelésemet és ne feküdjek kés alá, illetve ne tömjem magam tele hormonokkal, ne fogadjam el a GnRH mesterséges klimaxot okozó injekciót (fél évig kellene adni).
Olvastam gyógyulás-történeteket és sikeres babavárásokat is.
Nos, ekkor kezdődött a mélyrepülés. Bár nagyon sokan szültek kisbabát endo mellett, azért a lemondás és elszántság amit ezek a leírások tartalmaztak felülmúlták az eddigi (szerintem így is heroikus) küzdelmemet, egytől-egyig érvágások voltak nekem, és mint egy mocsár, úgy szippantottak be magukba.
Természetesen hétfőtől már dolgoztam, így nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy a ganéba nyakig elsüllyedjek, de azért éreztem a terhet. Be kell vallanom, hogy érzelmileg szétszedett az elmúlt másfél hét és rájöttem, én nem is vagyok olyan rendben mint hittem. Persze, kifele mindig mutatom, hogy nincs gond (mert ezt is akarom érezni), de ezzel mindig csak eltoltam magamtól a megoldásra váró feladatomat, azaz a teljes kigyógyulást ebből a szarból (amúgy kisköcsögnek hívom...de nem túl szép).

Azzal tisztában vagyok, hogy a környezete egy endosnak nincs felkészülve az ezzel járó fizikai és lelki tünetekre...azaz nem tudják hosszú távon kezelni a "szenvedő és unalmas" családtagjukat,barátjukat, munkatársukat. Egy endos mindig csak ugyanazt tudja elmondani, hogy fáj, de nem tudja, hogy mit csináljon vele. Mindig csak műtétekre jár vagy alternatív kezelésekre stb...és ezzel a környezet már nem tud azonosulni, nem tudja átérezni a nehézségeket, megunja a szitut. És ez így is van rendjén. Az empátia is véges....főleg, ha a másik nem haldoklik, "csak szenved".
Én már magamat unom, viccen kívül. Talán ezért is söpörtem 2012 jauárja óta szőnyeg alá a dolgot. Persze férj erre azt mondta, hogy azért ez nem úgy volt...szóval azért nézzem meg, minden évben átestem egy műtéten (4 db), megközelítőleg 20-25 között van a felkeresett nőgyógyászok száma, részt vettem számtalan kivizsgáláson (azaz orvosi-prosti lettem, annyiszor matattak már bennem vadidegen férfi nőgyógyászok), így ettem, úgy ettem, ezt szedtem, azt szedtem, átlagban azt mondhatom, hogy hetente jártam vérvételre stb...de semmi nem segített...mégsem mondhatom, hogy homokba dugtam a fejem. Egyszerűen az évek múlásával egy megváltoztathatatlan dolognak éreztem az endot, elfáradtam, felesleges küzdelemnek éltem meg a dolgot, ezért évről-évre csökkent a lelkesedésem, a hitem és a remény.

És akkor lássuk, mi is adott újabb erőt? Hát Jenőke és Jolánka. Mert ott voltak a pocakban, megtapadtak :):) Szóval én is képes vagyok rá, csak ott van az ENDO!!! A kölkök üzentek, hogy figyeljek erre oda...legalábbis most ebben hiszek (ez is egy kapaszkodó). Oda kell figyelnem, mert megmutatták, hogy Ők valóban jönni akarnak, de előtte ezt a dolgot még rendbe kell tennem magamba mind fizikailag, mind lelkileg, mert nekik egy normális anyuka kell, nem egy roncs :D.

Nos, ami az első és legfontosabb, hogy az életmódomban az étkezést megváltoztattam. Férj a legjobb társ, mert végig mellettem áll, pedig ez bután hangozhat...mi az, hogy mellettem áll egy kajakészítési életstílusban?! Kérem szépen, azt jelenti, hogy láttam már a saját anyukám és apukám-nagymamám között, hogy mennyire nehéz olyan környezetben betartani valami átlagtól eltérőt, ahol az embert szinte hülyének nézik és állandóan szabotálják a célja elérésében. Férj ha kell, szolidál, és még a kutyagumit is megenné, ha azt kellene ennem. Most is ezt teszi.
Én teljesen, Ő pedig mértékkel, de lemondtunk a cukorról, a gluténról és a tejtermékekről (tejről Ő a kávé miatt nem teljesen). Amikor otthon anyukáéknál bejelentettem, hogy nekem most 3 hónap szigor következik, anyukám műértő gondossággal jegyezte fejébe az infokat. Láttam rajta, hogy komolyan veszi a kérésemet és megállás nélkül under processing volt a szemére írva ;). Amikor megjelent a család többi tagja (nagymam és apuka), drákói szigorral kijelentette (némi túlzással a komolyanvétel kedviért), hogy akkor mostantól én nem ehetek ilyen ételeket (és felsorolta). Nagymamám aki örök ellenlábasa a normális és egészséges életmódnak (mert neki az ideális a dundibb, husisabb nő, továbbá szint már retteg mindenfél mozgástól a gyalogláson kívül...a futás egyenesen ördögi dolog, mert hát az nem tesz jó :D...pedig nem hülye, csak néha korlátolt <3), nem akarta megérteni a lényeget. Elmagyaráztuk neki, hogy nekem most megint endom van, ezt le kell állítani mert fáj és rossz, illetve babák se lehetnek valószínűleg. Egy másodperc töredékéig azt hittem, hogy megértette (mama mindig süt-főz, ahogy a normális nagymamák, de a normális nagymamáktól eltérően, ő személyes sértettségnek veszi, ha nem eszel a full-os ebéd után a sütijéből pl.).

Nem, nem értette meg, hanem rátért az ő logikai fonalára: NE AKARJ GYEREKET AZ EGÉSZSÉGED ROVÁSÁRA!!! Édesanyám befordult az asztal alá, én cékla-színű lettem nyaktól felfele...majd elmagyaráztuk neki ÚJRA, hogy nem leszek a diétától beteg, és ha nem akarnék babákat, akkor is megcsinálnám, mert nem megyek újra kés alá, és nem fogok hormont szedni. Nagymamám jellegzetes "egyetnemértése", amikor halkan hümmög, közben gyűrögeti a szalvétát ami a kezében van, kicsit meresztegeti a szemét (céloza ezzel arra, hogy a többi ember körülötte hülye). Nem volt mit tenni, alkalmaztuk anyuval szegény dédikém technikáját: ALKALMI SÜKETSÉG, amely az asztal alatt bokán-rúgásokkal párosult, ha egyikünk meglátta, hogy a másik épp válaszolni vagy érvelni próbál.
A munkahelyemen már megszoktam, hogy van egy szabályzat, amit be kell tartatnom (egy kormányrendelettel áll összhangban, szóval nem a magam szórakoztatására tettem össze úgy, ahogy). Hetente többször érkeznek az emberek, hogy esetleg nem lehetne-e eltekinteni a szabálytól. Eddig kezemet-lábamat törtem, hogy elmagyarázzam, hogy miért nem, próbáltam kiskapukat keresni....de mára már rájöttem, hogy a legjobb és leggyorsabb válasz-féle:

(kép forrása: https://kufi90.tumblr.com/post/117678521915/tokeletesen-kifejezi-ezt-a-hetet)

Ezt alkalmaztuk mamával szemben is. Hümmögtünk, szalvétát gyűrögettünk, a szemünket nem mertük mereszteni, mert azért azt levágja...és a végén megmondtam, hogy: oké, ha nem vagy benne partner, akkor akármennyire is szeretlek, nem fogom tudni megenni a főztödet. Veszek olyan alapanyagokat, amiből főzhetsz nekem de ennél többet nem tudok felajánlani.
Nem arattam nagy sikert, de már halálosan fáradt voltam lelkileg és idegileg ahhoz, hogy megértessem valakivel az ÉN ÉLETEMET!!! Férj rengeteg dologra rávilágított az elmúlt években. Az életem az enyém. Nem azért vagyok, hogy másoknak jó legyen, hogy mások elvárásait teljesítsem minden nap (persze nem kell bántani senkit stb.).
Megértettem, hogy nem szabad hagyni az érzelmi zsarolást, továbbá ha valakinek egy teljesen normális reakciómmal (pl. valamihez épp nincs kedvem- mondjuk AZONNAL LEVINNI A KUTYÁT, CSAK KB. A SOROZATOM VÉGÉN, AMI 15 PERC VISSZA-, akkor azt nem fogom csak azért megtenni, mert a másik világraszóló sértődést rendez...az az ő gondja, majd megoldja magában. Keményen hangzik, lelketlennek és bunkónak tűnhet, de nem az. Csak megtanultam NEM-et mondani egy ideje).
1 szó mint 100, nagymama hazament és elfilózott a hallottakon, gondolom megbeszélte a kiskutyával, hogy lökött vagyok :).

Ezek után felmértem a terepet otthon, mit ehetek és mit nem. Ismertem már korábbról is a paleot, de azért teljesen élesen még nem gyakoroltam (eddig nem volt tétje, hogy mindig betartsam és ne csaljak). Amikor az ember rájön, hogy kb. semmit nem ehet meg, akkor stresszes lesz. A legrosszabb, hogy legjobb tudásom ellenére is, az élelmiszer-ipar már minden élelmiszerbe belecsempész olyan dolgokat is, amikről nem is álmodunk. Pl. a glutén (ami gabonában található), mi a szart keres kenőmájasban, virsliben vagy felvágottban. A téliszalámiban miért van cukor? És akkor elfelejtettem mondani, hogy idő közben kiderült, szóját se szabad enni. Nos, a szóját kb. ugyanúgy használják mint a cukrot, csak úgy viccből beleteszik bármibe, hadd szóljon!!! Magyarul egy egyszerűbbnek tűnő bevásárlás paleo módra egy általános "ABC visszafelében", rohadt nagy és időigényes meló, nem beszélve arról, hogy POFÁTLANUL DRÁGA ÉS SILÁNY A VÁLASZTÉK.
Az indulás az új étkezéssel nemcsak időigényes és stresszes, de elképesztően drága. Gusztustalan, hogy mondjuk xilit-es vaníliáscukorért (vagy valami más édesítőszer) kb. 5-ször annyit kérnek el mint hagyományos társaiért. Persze, erre lehet azt mondani, hogy vegyél sima xilitet (az is genya drága, ha süteményt akarsz sütni) és tegyél bele vaníliarudat, de amikor azonnal kell, mert különben "megpusztulsz" az édesség-éhségtől, akkor nem vársz napokat, hogy a vaníliarúd íze áthassa a xilitet (BTW a két összetevő külön-külön kb. ugyanannyiba kerül mint az egyveleg).
Rájöttem, hogy a liszteket le kell cserélnem maglisztekre. Vicc, de mondjuk 250 gramm gesztenyeliszt ezer forint körül mozog. Van még zabliszt (ez nem paleo, de én hivatalosan endo-diétát tolok, amiben a zab megengedett), zöldbabán liszt, mákliszt, rizsliszt, mandula liszt stb. Ha a liszteket lecserélted, akkor vegyél az ételek sűrítéséhez gluténmentes keményítőt, gluténmentes sütőport, a tejföl/kefír/joghurt helyett rizs vagy kókusz tejszínt (1,5 dl 400 forint), cseréld le a vajat és margarint tisztított vajra, azaz ghí-re (250 gr asszem kb. ezer forint), a tejek helyett igyál magtejet (mandula tej, kókusz tej, mogyoró tej, rizstej) amiknek literje általában 700 és 1000 forint között van, nézd meg, hogy a felvágott amit vettél miből áll (felejtsd el, hogy fél óránál kevesebb idő egy heti étel összeszedése) stb.
Ha inni akarsz, akkor felejtsd el az üdítőket, kólákat, gyümölcsleveket stb. Mindegyik hozzáadott cukrot tartalmaz, így egyetlen finom gyümölcslevet iszom, azokat a dobozos frissen facsart-préselt alma-meggy leveket, továbbá egy-két édesítőszeres szutyok kiwi szörpöt (nyáron az a gyengém). Vettem gyömbér levet és lime levet (sűrítmény), ezekből csináltam limonádét, ami isteni finom lett :).
A cukrot a legkönnyebb elhagyni. A kenyeret se nehéz, de a tejtermékeket már piszok nehéz. Azzal szenvedek a legtöbbet. Sajtokból talán a kemények engedélyezettek, pl. a cheddar. Nos, aki ismert, tudja, hogy ez is arany árban van. Megközelítőleg az összes spórolt pénzem ráment az éléskamra felújítására...főleg, hogy mostantól nem tudok akárhol enni vagy inni. Ha találkozom valakivel és beülünk valahova, akkor én vagy vizet tudok inni, vagy frissen facsart narancs-levet, illetve semmi rágcsa, alkohol, maximum egy kis sali -amitől már viszketek-.
Ez az egészben a legundibb. A melóhelyre is előre készített kajákat viszek, azaz meló után előre kell főznöm és vásárolnom kb. minden másnap, sütit is sütnöm "kell", különben ha megkívánok valami édességet, maximum étcsokit ehetek.
IDŐIGÉNYES!!! :) Nem baj, ha javít az endon, akkor csinálom, letojom a többi részét.

Az életmód váltás következő állomása volt, hogy a héten két barátnőmmel is találkoztam, akikekkel szinte napra pontosan tavaly ilyenkor "randiztam" utoljára, azóta csak tologattuk az én hülyeségeim miatt. Annyira jó volt a munka után nem hazajönni és tanulni, hanem végre azokkal lenni, akiket szeretek :)
Se neveket, se képeket nem rakok fel a felnőttekről, de a mostani képen Nóri-babáról megengedte anyukája, hogy feltegyem ide :)


A blog írása közben a kép épp fekszik, pedig elforgattam. Amennyiben ez a bejegyzést közzététele után se változik meg, akkor sajnos csak így, fekve láthatjátok Nórit :).
Barátnőmet már nagyon régről ismerem, még a második munkahelyemről, ahol együtt telefonálgattunk, majd Ő szakmát váltott és elhagyta a bank fedélzetét.
Amikor megláttam Őt édesanyaként a pici Nórival, szinte el se akartam hinni, hogy Ő az a lány, akivel ebédszünetben kilógtunk 2!!!! órára (amikor mások 10 percre tudtak csak....jézusom, most már ég az arcom:D), és jókat röhögtünk, megbeszéltük a szerelmi életünket és problémáinkat. Hozzá kell tennem, hogy Nóri az első gyermeke és hihetetlen könnyedséggel veszi az akadályokat a barátnőm. Amolyan normális és nem túlaggódós édesanya. Nóri nagyon figyel mindenre, analizál, mosolyog, de egy hangja nem volt a 3 és fél óra alatt. Benn ült a kocsiban vagy a kezünkben volt, de egy nyüsszenés nem hagyta el a száját :). Aranyos és szép picilány, jó volt látni Őket a tökéletes kis anya-lánya harmóniában! <3

Másik bártnőmmel idén van 10 éve, hogy megismertük egymást. Nem indult simán a dolog, ugyanis még az OKJ-n jól leoltottam, hogy maradjon már csendben, ne beszéljen állandóan a padtársával, mert én tanulni jöttem :). Majd eltelt pár hónap, a csoport elment moziba (asszem Harry Pottert néztünk vagy sem), utána beültünk a Zöld macskába, ahol becsiccsentettem és elkezdtem kotorászni a táskájában, elloptam a labelloját. Ekkor kezdődött a mi barátságunk :). Nos, barátosném azóta is vár rám mindig türelemmel. Most szeptemberben lesz az esküvője (kb. 9 év után megy hozzá a volt közös csoporttársunkhoz, azóta boldogok együtt), és én leszek a vőlegény tanúja, férj pedig a barátnőm tanúja :D. A legszebb, hogy férj és barátaim nem is ismerik egymást, de van valami jó kis kapocs a levegőben :). Ami egyre jobb, hogy tesóm lesz az egyik koszorús lány, szóval nagy a családi party :D.
Ha már Hugiról volt szó, meg kell említenem, hogy apró kora óta gyönyörűen és kreatívan rajzol. Anyukám szerencsére támogatja a tehetségét, és évek óta jár a gyermek rajzórákra. 12 éves, és a nagyamamám névnapjára ezt rajzolta (egy délelőtt volt a felvázolás, és még egy délelőtt a pasztellel kiszínezés):

Nem tudom, hogy Nektek mi a véleményetek, de én leültem a döbbenettől. Megevett a féltékenység, hogy nem én kapom. HA nem ismerném a tesómat, el sem hittem volna, hogy ezt Ő, teljesen egyedül, egy 12 éves kis szarmadzag csinálta!!! Véleményem szerint ez már profikat megközelítő munka!!! :) BÜSZKE-BÜSZKE-BÜSZKE tesó vagyok (mert jó lelkű, nem hazudós, jó tanuló, kedeves és intelligens a kisebbik felem) :).

A találkozások mellett meg kell említenem, hogy egy kedves kolleganőmmel beszélgettem a héten, aki nagyon sok energiát tud nekem adni a pozitív élet-szemléletével (pedig augusztusban jó sok programja lesz ;). Beszéltünk az állatokról és arról, hogy a munkahelyemet próbálja meg inkább lehetőség féleként kezelni, ne utáljam. El sem akartam hinni, de az új főnökünk TELJESEN NORMÁLIS, KEDVES EMBERKÉNT NYILVÁNULT MEG VÉGIG!!! Megköszönte a munkámat, emberi stílusban kommunikált, viccelődött, stb. Oké, ismervén az eddigi dolgait, ez most inkább a beetetés fázis, elhúzza a mézes madzagot és lesz még itt olyan bejegyzés amikor azt írom, hogy EGY OLTÁRI NAGY KÖCSÖG...de már az is nagy segítség volt, hogy ezt a hetet kibírtam benn rossz érzések nélkül! :).

A nagy életmód váltásba beletartozott, hogy szombaton elmentem AVIVA toránra!!! Fent említettem egy történetet...hogy miért is? Mert annak ellenére, hogy az oktatótól és a tornától ideges lettem (mert hülye vagyok), rájöttem, hogy miért vezetett oda az utam. Eddig azt hittem, hogy MINDENT TUDOK AZ ENDORÓL. Majd rájöttem, hogy nem így van.
Olyan dolgokat mondott az oktatóm, amiket SEHOL NEM OLVASTAM AZ ELMÚLT 4 ÉVBEN!!! Kiderült, hogy nem véletlenül. Tudjátok, összeesküvés-elmélet rajongó vagyok, így hiszek abban, hogy nem az a cél, hogy az ember meggyógyuljon, hanem az, hogy a gyógyszergyárak meggazdagodjanak és az emberek létszáma a Földön picit/drasztikusan csökkenjen.
Azt mondta, hogy az endometriózis fő okozója nem csak az ösztrogén-dominancia (azaz a hormonjaim egyensúlyának felborulása), hanem egy parazita-féreg jelenléte a szervezetben. Úgy olvastam, hogy ez a féreg nyers hússal (ennyit a hőn szeretett tatárbeefsteak-ről) és állatokkal való túlzott érintkezés útján kerülhet a szervezetbe. Több fejlődési szakasza van, de amíg csak pete formában van a testben, addig nem okoz különösebb bajt. Viszont amint tápot szolgáltatunk neki, elkezdenek fejlődni és szaporodni, és így károkat okoznak. Ezt a férget Fasciolopsis buski-nak hívják, azaz bélmételynek. Ha nem célirányosan keres rá az ember, sehol nem hozzák összefüggésbe az endometriózissal (valószínűleg a jóindulatú nőgyógyászok se hallottak róla). Hulda Clark asszony (dr.) jött rá arra, hogy a rákos megbetegedéseket, az AIDS-es betegséget, az endometriózist stb. ezek a férgek is okozzák/vagy ténylegesen okozzák. Persze most elég bután írtam, mert nem ettől lesznek AIDS-sek vagy rákosak az emberek, de köze van hozzá elég erősen.
Ezeket a férgeket el lehet pusztítani a szervezetben az ún. Zapper-terápiával, illetve bizonyos gyógynövényekkel. Ezekről neten lehet olvasni (nem túl nagy a szakirodalom), ha valakit érdekel.
Az AVIVA tornán kiderült, hogy a LEGNAGYOBB KÁRT A FÉRGEK UTÁN A FEHÉRJÉK OKOZZÁK, mert táptalajt szolgáltatnak. Magyarul a legnagyobb fehérje-forrásról le kell mondanom, ami a HÚS. Ha a fenti bejegyzéseket elolvastátok, akkor látjátok, hogy a zöldségen és magokon kívül kb. semmit nem ehetek ezek után, így tegnap agresszív állapotba kerültem. Ezt az infot még emésztenem kell. Most egy újabb kapaszkodóm van.
Megvizsgálták a tornán a testem savasságát is lakmusz papírral. 8-an voltunk a csoportban, és hosszú évek óta először mondhatom, hogy én voltam a TÖKÉLETES PÉLDA, ugyanis mindenki erősen elsavasodott volt, nekem pedig 7,4 volt a PH-m, ami a TÖKÉLETES ÁLLAPOT A TESTBEN :). Zsír, legalább most valamit tényleg hatott a táplálkozásom. Ettől függetlenül tisztítani kell a szervezetemet 21 napos forró vizes szódabikarbóna kúrával, diófa-levél főzettel és csalánlevél teával. Nem szabad fehérjét ennem. ÉS ITT JÖN AZ ÉRDEKES!!! Nem tudtam megmondani, hogy miért ugrott meg a Ca125 értékem pár hét alatt. ÉS itt az AVIVA-n VÁLASZT KAPTAM!!! Eszembe jutott, hogy a beültetés előtt formába akartam jönni, le akartam fogyni, illetve a beültetés után egészségesen akartam táplálkozni. Ennek érdekében FEHÉRJE POROKAT ITTAM és megállás nélkül toltam magamba a fehérjét!!!! Ha addig nem hittem volna el amit a tanár mond, akkor most rájöttem, hogy igaza van...hiszen nekem pont bebizonyította, hogy a fehérje miatt lett aktívabb az endom!!!
Természetesen a húsról való lemondást még nem tudom megoldani, de fokozatosan vissza fogom szorítani, csinálom a tisztító kúrát is. Azt mondta, hogy 4 hónap múlva elkezdhetem az AVIVA-t is csinálni, de amíg endo van, addig nem szabad. Vicces, mert amit mondtak a táplálkozásról, az a makrobiotikus táplálkozás :D, ami én nagyon elleneztem.

Most valahol itt tartok....