Lombik-előzmények

Egy kis kitérő: igyekszem neveket nem használni, tekintettel arra, hogy a neten ez a lap valószínűleg egyszer úgyis elérhető lesz :)

Ma úgy döntöttem, hogy kiírom magamból a gondolataimat. Az elmúlt napokban sok blogot olvastam, könnyítve ezzel férj helyzetét, mert így nem neki kell minden hülye kérdésemet meghallgatni és megválaszolni. :)
Nem mondanám, hogy különösebben elviselhetetlen lennék a sok hormontól/szteroditól, de a kezelések miatt kaptam hcg hormont -terhességi hormon-, amitől kvázi terhesnek érzem magam, így jogot formáltam a nyavajgásra is :D Ha bármi történik, azt a hormonokra fogom, férj legnagyobb örömére.

Akik lemaradtak az elmúlt hetek történéseiben, azokank felvázolom a helyzetünket:

• Kisbabát/kisbabákat szeretnénk férjjel :) -ezt azért kb. mindenki tudja, aki ezt a blogot olvasni fogja-;

• Évek óta próbálkozunk, sikertelenül (nálam van a probléma, endos vagyok, meg cisztás, meg szkeptikus, meg hisztis ;))

• 4 műtéten vagyok túl, illetve rengeteg egyéb vizsgálaton. Alapvetően egészséges nőcske vagyok, a szervezetem egész klasszul működik, de természetesen mint minden nőnek, nekem is a "lelki bajokra", a gyerekkori traumákra, a rejtett fájdalmaimra vezeti vissza mindenki a sikertelenség okát. Ebből kifolyólag én már megjártam masszőrt, talpmasszőrt, kineziológust, látót, természetgyógyászt, holisztikus cuccokkal foglalkozó embereket, dietetikust, valószínűleg egy évi nettó fizeteésemet (lehet, hogy lassan a bruttót is elérjük) rákölöttem az összes hazai és külföldi természetes és nem természetes csodaszerre, relaxáltam, meditáltam, összpontosítottam, nem aggódtam, JÖN A KEDVENCEM: NEM AKARTAM ANNYIRA...:D, számoltam a ciklust, hőmérőztem, méhpempőt, virágport, aloe verát, füves ember összes teáját és még számtalan dolgot kipróbáltam (és igen, az Aviva tornáról is hallottam, de azt még nem próbáltam), sőt, jártam megközelítőleg 35-40 különböző nőgyógyásznál vidéken, pesten, fizetősnél, sztk-snál, többek között táplálkoztam glutén-, tej-, cukor és kutyaszar mentesen is, rengeteg fehérjét ettem, elkezdtem rendszeresen sportolni, megismerkedtem a gyümölcsökkel és zöldségekkel, berúgva is szexeltem a lazulás miatt, ültem fürdőben aminek csoda vize van, vizualizáltam a terhességem és hívtam a babát........DE ez a sok-sok minden valószínűleg főleg arra volt jó, hogy meggyőződjek arról, hogy valóban édesanya szeretnék-e lenni, vagy csak szeretném követni a társadalmi normákkal és elvárásokkal teletűzdelt "NAGYKÖNYVET". 

Mit is jelent a "nagykönyv"? Valakinek a Cosmopolitan bölcsességeit, valakinek az édesanyja és felmenői iránymutatásait, valakinek a vallása által előírt lehetőségeket/szabályokat stb.
Nekem úgy kb. vegyesen minden. Nem vagyok kényszeres, nem szoktam mások elvárásai szerint cselekedni all the time (csak néha-mert túl bonyolult hosszú távon megerőszakolni magam), de az ember azért csak "örököl" valamit a sokszor elhangzott és "megfelelően alátámasztott" életbölcsességekből :) Szóval fel kellett mérnem, hogy én magamért szeretnék kisbabát, vagy azért, mert itt az ideje, vagy mert a férjem idősebb nálam, vagy mert jó lenne már látni anyukámat nagymamaként, férjet apaként...vagy csak szimplán otthagyni a francba a mókuskereket, megszabadulni főnököktől, idiótáktól és lelépni pocakkal, akivel elképzeléseim szerint hawaii, dizsi, napfény és mámor (meg Provance) lesz minden :). Arra jutottam, hogy nem hazudok magamnak. Minden benne van. Szeretném látni magam babapocakkal, szeretném megszagizni a kis buksiját amikor felemelem etetéshez, szeretném végitolni az utcán felcsapott fejjel, büszkén, hogy én anyuka vagyok idenézzetek :), szeretném látni férjet könnyezni az örömtől a szülés után, szeretném, ha látnám őket együtt játszani, jó lenne nagyinak szólítani anyumat, nagypapának apát és dédinek a mamát. Szeretném magam mögött hagyni a monoton, kihívások nélküli és az emberi ostobaság és gőg miatt stresszes melómat, szeretnék kaját pürésíteni és sütit sütni a gyereknek és a seggemnek....:P Úgyhogy ez a gyerekvállalás téma azért elég összetett tud lenni, ha az ember tényleg belenéz a lelke legmélyebb bugyrába. 

Folytatva a sztorit: a 4. műtétem ismét februárra esett. Ma már felesleges titkolni, hogy igazán nagy szerepet játszottak barátaim (akik még a kollegáim is egyben) abban, hogy mindent el tudjak intézni csendben, nyugiban. Ők fedeztek, támogattak, beáldozták a szabadidejüket, megértőek voltak és nyugtattak. Soha nem fogom tudni meghálálni Nekik, hogy akár "ebédszünetben" is ellóghattam egy-egy műtétet előkészítő vizsgálatra :).
A műtét után két héttel, amikor esedékes volt a ciklusom 3. napja, jelentkeztem a meddőségi klinikán UH-ra. Akkor rossz híreket kaptam, ugyanis láttak még endot a jobb petefészekben, így nem akarták elkezdeni a stimulációt.

Egy kis kitérő a lombik menetéről: első lépés a stimuláció, azaz a petesejtek előkészítése és szaporítása a punkcióra. A punkció a stimuláció hatására megérett petesejtek leszívását jelenti a petefészekből. Ezek után a petesejtek és a fiúk randiznak egy lombikban pár napig, megismerik egymást, a fiúk szerelmet vallanak a lányoknak, akik utána szétteszik a lábukat :P és megtermékenyülnek (kb. 24 óra alatt). Ha megtermékenyültek, akkor azért kell leülni a lelátóra, hogy szurkoljunk nekik...ugyanis el kell kezdeniük osztódni 8 sejtes blasztocitává :). Ha ez nem történik meg, akkor nincs beültetés, akkor nem életképesek a megtermékenyített peték.

Folytatva a sztorit: szóval a műtét után 2 héttel ismét endometriózist találtak a petefészekben és ezért felírtak fogamzásgátlót, hogy szedjem egy hónapig. Mint akinek mérget adtak, úgy vettem be az első darab tabit. Arra kell, hogy az endo aktivitását visszafogják annak érdekében, hogy egy hónap múlva kezdhessük a stimulációt.
Nos történtek dolgok, de orvost és meddőségi klinikát váltottam (azaz visszamentem az eredetihez, akit addig és azóta is imádok, a Krizsa dokihoz a Kaáliba), ahova csak májusra volt időpontom. Addig jött a vizsgaidőszak, ami tudjátok, hogy nálam kb. halál....eltűntem minden ismerős elől, beleburkolóztam minden nap a tanulásba, és kollegáim akkor is hősök voltak, mert csak az én érdekeimet helyezték előtérbe...így bármikor vizsgázgatni támadt kedvem, ők elintézték, hogy ne menjenek szabira, hanem majd én :)
Eljött a május és anyummal meglátogattuk Krizsa dokit konzultációra. Pár perc alatt felsorolt nekem olyan dolgokat, mint antagonista protokoll, meg gonal F-300, meg prednisolon, clexan és etc. Ebből a clexant ismertem a műtétek miatt, a többire csak bólogattam és jegyzeteltem (azaz gyorsíróvá avanzsáltam, mert különben lemaradtam volna). Néha rámnézett kb. kérdően, hogy megfelel-e nekem ez a kezelés, én meg próbáltam nem túl idióta fejet vágni és bólogattam, hogy: "aha"...
Anyukám szemei előtt már az unokák lebegtek, eltervezte az egész nyaramat, hogy hol és hogyan fogok ülni/feküdeni, mennyit és mit fogok enni, melyik oviba fognak járni a kölkök :D stb...szóval annyira izgatott volt, hogy már-már előre lelkifurdim volt a lehetséges sikertelenség miatt  <3

Június közepén kellett elkezdenem a stimulációs fázist. Erről majd egy másik bejegyzésben írok, hogy ez ne legyen annyira hosszú :)
Bemelegítésnek szerintem ennyi is elég ;)