Péntek-szombat

Elmaradt a tegnapi beszámoló...Mea Culpa. Szeretném Nektek elmondani, hogy végtelenül hálás vagyok a sok-sok kedves, szívet melengető és szeretettel átitatott visszajelzésért, amiket kaptam Tőletek, a drukkolásokról és biztatásokról nem is beszélve :).
Ettől függetlenül azt szeretném kérni Tőletek, hogy ne érezzétek kötelességnek a visszajelzést, mert én nem egy újabb terhet akarok róni a Ti nyakatokba, hanem kellemesebbé szeretném tenné az önös érdekeimen túl a Ti hétköznapjaitokat ha éppen unatkoztok, mondjuk a MELÓBAN :D, akármelyikben is vagytok, ahol már egyszer megfordultam :D. Voltak, akik szinte már elnézést kértek, hogy még csak egy-két postot tudtak elolvasni, és ekkor éreztem úgy, hogy mindenképpen biztosítanom kell Titeket arról, hogy ez egy "just for fun" blog ;) RELAX!!!!

Pénteken anyuval elmentünk sétálni, hiszen szilárd alapokon áll az elképzelésem a vérkeringésről :P. Szeretek anyuval lenni, mert ez amolyan igazi anya-lánya-barátnős viszony kettőnk között. Anyuékkal egy emeleten lakik anyai nagymamám is, akit bár nagyon szeretek, de erősen zsibasztó tud lenni, amikor naponta ötször/hatszor átjön a semmire, nem tudjuk megnézni a két órás filmet egyben, vagy társasjátékot játszani, mert mamika unott arccal tartja a gyertyát :D.
Úgyhogy inkább megléptünk a piacra.  Útközben amolyan amerikai-filmes érzésem volt, amikor a főszereplő mindig azt látja a környezetében, ami éppen az életében domináns. Nos, egy nagyobb területen belül, kb. 10 perc eltéréssel láttam egymás után 2 családot, ahol ikreket tolgattak :). Az elsőben két huncut kislány ült, gagyarászott, a másikban pedig Jenőkét és Jolánkát koppintotta egy kishölgy és egy kisúrfi. Természetesen a szingli babák is ezerrel grasszáltak körülöttünk, szóval amolyan babavárós hangulatba kerültem 5 perc alatt. Hozzá kell tennem, hogy egész nap úgy fogom azt a felpuffadt hasamat (és még gondosan simizem is) mint aki már 5 hónapos terhes :). Anya nem tesz erre megjegyzést, érzi a túltengő hormonokat, de szerintem már ezerszer megmosolygott magában ezért (remélem, hogy csak megmosolygott).
 

Mentünk tovább az utcán, és egy utcazenészre lettem figyelmes, hiszen ismerős dallamokat játszott!!! És mi volt az??!! Gyerekkorom nagy kedvence, a Paff a bűvös Sárkány! :)(kép forrása:https://gyerek-dalok.hu/gyermekvideo.php?id=100-Folk-Celsius---Paff,-a-buvos-sarkany-)

Emlékszem, hogy kb. 6 éves koromban családostul mentünk ki Ausztriába a Szafari Parkba, és azalatt a pár óra alatt rongyosra hallgattam a kocsiban a lemezt, édesapám legnagyobb örömére, ugyanis nem volt elég, hogy a 100 Folk Celsius énekelte, anya és én is beszálltunk vokálozni a tutiért. Nos, édesapám sose volt túl gyerekcentrikus (engem csípett, mert ezt azért úgy illik :D), de a gyermeki dolgaimat nem részesítette sosem előnyben (pl. vett "nekem" egy legó vonatot, de egyedül rakta össze, nélkülem, a legó kamionnal együtt :D). Mikor az utcazenész rákezdett a nótára, elkezdtem én is énekelni, és természetesen sírni :). Mikor észrevette édesanyám, hogy sírok, az arca megért volna egy misét....én azt szűrtem le, hogy maradéktalanul zakkantnak nézett. Ezt a szeme körkörös forgásából szűrtem le, úgyhogy gyorsan rávágtam: ANYA, HORMONOK!!! És ezzel elintéztem a kérdést. Nos, tekintettel arra, hogy A HORMONOK-ra mindent rá lehet fogni és a piac egy potenciális kincsesbányává változott lelki szemeim előtt, kb. a fél árukészletet felvásároltattam volna anyuval, hogy főzze meg ebédre. Ami jóóól beütött, az a Cserpes kefír és a töpörtyű. Khm. Hozzá kell tennem, hogy a töpörtyűt egy hete úgy eszem, mint anno az édességet, szóval POFÁTLANUL, BÁRMELYIK NAPSZAKBAN, ÉS KB. BÁRMIVEL PÁROSÍTVA. Múltkor valami egészen extrém kooperációt szültem meg fejben, talán a töpörtyűt ettem a kapros vajkrémmel -világ életemben gyűlöltem a kaprot, de az egyik már nyugdíjas volt kolleganőm isteni töltöttkáposztát hozott kaprosan, és drága barátném is lepett már meg kapros öntettel, amit egyszerűen zseniális volt-!!! Egy harmadik kolleganőm szimplán csak undorítónak nevezte az étkezési szokásaimat :D:D:D, pedig akkor még nem is voltam.....hát nem is tudom, hogy mi is pontosan, de most még maradjunk a hormonosnál :D.

Miután valamennyi gasztronómia perverzitásomat kiéltem, áttértünk a ruhákra. CSAJOS NAP, NE ÍTÉLJETEK EL!!! Szóval megláttam egy nyomdafestéket nem tűrően gyönyörű ruhát, amit muszáj volt felpróbálnom. Kövezzetek meg, de amikor felvettem és megigazítottam magamon, csak néztem és néztem, hogy ezt egyszerűen rám tervezték...úgyhogy diadalittasan kimásztam a próbafülkéből, ahol anyukám és az eladónő beszélték meg a világ nagy dolgait.
És ekkor, miután kiléptem: "szó bennakad, hang megszakad, lehellet megszegik. Ajtó megöl fehér galamb (az volnék jelen esetben én) emelkedik (jelen esetben kimásztam)". Nos, annyira tökéletesre sikerült a ruha, hogy még édesanyám is elfelejtette, hogy szinte óránként tudatosítja bennem, hogy ne agyaljak a pocak témán, nem kell kapkodni, aggódni és semmit sem szabad elsietni. Nos, ezeket az elveket és frázisokat abban a pillanatban kihajította az ajtón, és félreérthetetlenül megkérdezte: "és akkor ebbe bele fog férni a terhes hasad?".
Több se kellett a lelkes eladónak, olvadó tekintettel rámnézett, és szavak nélkül gratulált. Erre még lehetett pakolni, amikor is édesanya a már korábban említett csillámpóni-aurával és szemmel közölte az eladóval, hogy: "IGEN, TERHES, ÉS IKREK :):):):)"-és még vagy ezer smile-t képzeljetek oda.

Nos, ezek után fél másodperc alatt mint aki jól végezte dolgát, bement a fülkébe, hogy felpróbálja a saját ruháját -ami mintában olyan, mint az enyém, csak fazonban más- és engem magamra hagyott a következményekkel!!! Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kicibálom, vagy bebújok mellé...de rájöttem, hogy ha már így adódott, akkor megpróbálom végigvinni a szerepet. Tehát úgy képzeljétek el, hogy állok és izzadok, mint k...va a gyóntatószékben, és mosolyogtam. Tekintettel arra, hogy nem vagyok egy túl nagy hazudozó (persze, volt már, és lesz is még hazugság ami elhagyja a számat, de az autóbalesetem óta 100/1 az arány iGAZÁN FONTOS DOLGOKBAN), így a rögtönzéses mentőövet kellett elővennem, ami tartalmazza az igazságot is, de inkább tompít.
A lelkes eladónő rámvetette magát, mert a terhesség "cuki" téma, amiről az emberek úgy gondolják, hogy egy állapotos nő 100000%, hogy mindenkivel beszélni szeretne (kiváltképp a vadidegenekkel), valamint sejtettem benne egy kis "sales"-es kedvességet a további vásárlások reményében.
Szóval bárgyú mosoly mellett (fogsor is kinn volt a hatás kedviért), pocakra tettem a jobb kezem (még jó, hogy Biblia nem volt), és hangosan rávágtam a legegyszerűbb választ, hogy: "ühü".
Huh... a nehezén túl voltam, elismertem, hogy állapotos vagyok iker babákkal. Bár a szívem összes zuga, testem minden sejtje arra vágyik, hogy 8,5 hónap múlva életet adhassak Jenőkének és Jolánkának, azért az elemi óvatosság (és eddig ÉDESANYÁM TANÁCSAI IS!!!! :P) miatt erre a mélységre még nem gondoltam...mármint, hogy a családon kívül is babásnak kezeljem és kezeltessem magam :D. Főleg, hogy még nem is lehet konkrétumot állítani, csak a megérzéseimet és a reményemet, a nyuglamamat tudom felmutatni. De hát...de hát...az édesanyám a legtündéribb nőcske a Földön, és igazából egy másodpercig sem haragudtam rá, sőt, titkon a szívem azért elolvadt <3.

Nem gondoltam volna, hogy amikor az embernek szilárd elképzelései vannak (meg még elvei is), akkor homlokegyenest az ellenkezőjét fogja cselekedni az első adandó alkalommal. Hazafele "gyökkettővel" másztam anya nyomában, mert hát nehogymár rázkódjanak a dedek...majd otthon az első dolgom az volt, hogy fórumokat és blogokat kezdtem olvasni. Nem vagyok teljesen hülye (kivéve mostanában), így tudom, hogy NINCS SEMMI JELE ILYEN KORÁN A BEÁGYAZÓDÁSNAK, de az vajmi kevéssé érdekelt és megnéztem, hogy más mit érzett anno. Zsír. Ennek a várható eredménye beigazolódott, egyik blog elolvasása után "terhes voltam", a másik után ezt kicsit nehezebben hittem el stb. :D nekem egy deka tünetem nincs azon kívül, hogy igen, szurkál a hasam, meg a sablon "meg fog jönni érzés" van, de azért ezek kb. a gyógyszerek és szurik mellékhatásai (a rohadt puffadással együtt...Micimackó kispályás mellettem) -meg persze titokban úgy gondolom, hogy a babásságé, de ez TITKOS GONDOLAT, SENKI NEM TUDJA :)-. Este nagy nehezen elaldutam a tesóm szobájában, aki éppen táborban dekkol Sóstón és éli a 12 évesek gondtalan pre-tini problémáit. Az Ő szobájában van két elhallgatatthatatlan papagáj, akik egész nap csiporognak vagy átrepülnek az orrom felett, szabotálva ezzel a blogok olvasását. Nos, a két madárka éjjel egész vállalható, de pont akkor, amikor két éjszaka után végre aludni is tudtam, az egyik leesett/bekadt (WTF-hogy eshet le egy madár :D) a kalitka egyik kellékébe és akkora hisztit rendezett, hogy egy jólirányzott hasrándítással fűszerezett megijedéssel ébredtem. KURVA MADÁRKÁK!!!! A szívem ezerrel zakatolt és egyből a kölkökhöz kaptam a kezem, hogy most aztán vége a világnak, megrándult a hasam, én egy béna hülye vagyok, aki még erre se tud figyelni. Mocskos önsajnálatom közepette kimentem mosdóba (állandón oda járok, pedig mindenki azt mondja, hogy az csak a terhesség későbbi szakasza....hát nálam már a beültetés előtt elkezdődött, nekem ez a kiváltság is jár :P). A mosdóban még annyira kómás voltam, hogy arra lettem figyelmes, "siettettem" görcsös összeszorítással a pisilést..azaz jól összehúztam a hasam belső részeit, ezért királylányosan belenyilalt a hasamba. Oké, ott már tényleg a harakiri kezdett az egyetlen megoldásnak tűnni, mert én ennél már jobb úgy se leszek, ha még erre se tudok figyelni. Önsajnálat- csapó 2 után úgy döntöttem, hogy visszafekszem az ágyba, megpróbálom a két görcsöt lazítani. Sikerült hellyel közel, de a hasamból a idegrendszerembe költözött az görcs...és alig tutam visszaaludni, mert végig azon agyaltam, hogy akkor én most végleg elrontottam valamit (?). Megegyeztem magammal, hogy nem leszek HÜLYE MARHA és inkább alszom, mert ez az egész baromság, amit másnak is így mondanék meg, ha ilyen sztorival találna meg -de nagy a szám...-. Eljött a reggel, anyuval megbeszéltük, hogy elmegyünk boltba sétálni. Út közben a fejemmel egy vonalban DURRDEFEKTET KAPOTT EGY TEHERAUTÓ!!!! Kitaláljátok, hogy mi történt? Igen, 12 óra leforgása alatt megtörtént a 3. görcs a hasamban. :D Szerintem nemcsak a gondolatnak, hanem a hülyeségnek is teremtő ereje van, máskülönben miért történt volna ez a sok majomság?!
Mindegy, ezen is túl leszünk, bőszen simogattam a pocaklakókat, biztos ami biztos alapon :D.

Most elteszem magam holnapra és majd akkor folytatom :)